Sajnos egyre gyakoribb, hogy egy gyermek csak az egyik szülőjével lakik, a másik szülő pedig tőlük külön él. A legtöbbször ennek oka a válás, és ami a legrosszabb benne: a gyermek sok esetben nem élhet nyugodt családi körülmények között elsősorban amiatt, mert a szülők között vita van arról, hogy mikor, ki és hogyan tarthassa a gyermekkel a kapcsolatot. A jog azt mondja, hogy a házasság felbontásának, a szülők különélésének nem lehet az a következménye, hogy a gyermek elveszíti a szüleinek egyikét. Ezért létezik a láthatási jog, amit szakszerűen kapcsolattartási jognak hívunk. De mit is takar pontosan ez?

A kapcsolattartási jog alapján a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn, illetve a gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen.

A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. Sajnos azonban mégis gyakran előfordul, hogy a gyermeket nevelő szülő e kötelezettségének nem tesz eleget, és eseteként a szülők saját csatározásaikra használják fel a láthatás kérdését. Ilyenkor tehát a szülők nem tudnak megállapodni a láthatásról. Mi szokott ilyenkor történni, mit tehet egy szülő, ha úgy érzi, hogy a kapcsolattartásban nem tudnak megegyezni?

Valamelyik szülő megkeresi a gyámhatóságot, mivel a kapcsolattartásról - a szülők megegyezésének hiányában, illetőleg a szülők és a gyám közötti vita esetében - a gyámhatóság dönt. Ezalól kivétel az, ha házassági vagy gyermek-elhelyezési per van folyamatban, mert ilyen esetben a szülők megegyezésének hiányában a kapcsolattartásról a bíróság dönt. A gyámhatóság, illetőleg a házassági vagy gyermekelhelyezési perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja, illetőleg e jog gyakorlásának szünetelését rendelheti el.

Van jobb megoldás? Igen. Ez a mediáció. A mediáció egy olyan eljárás, amikor a szülők nem a gyámhatósághoz és nem a bíróságra mennek el, hanem egy olyan békítő személyhez, aki kommunikációs és konfliktus-kezelési technikákkal segít a szülőknek abban, hogy megegyezzenek a láthatás kérdésében. Így nem egy hivatalos szerv, hanem a szülők maguk döntenek saját ügyükben.